The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 2

És igen, ez a nap is eljött! Vége lesz. Vagyis megjelenik a Twilight Saga utolsó része is. Van, aki erre úgy reagál, hogy ezt is túléltünk, ez a láz is lecsengett, vagy ha még nem is pár hónap és lefog. Van viszont olyan is, aki visszaszámolja a napokat, november 16.-ig. Aztán itt vagyunk persze mi is. Azok, akik várják is meg nem is, mert persze végignéztünk 4 részt, akkor legyen meg az 5. is, de valahogy mostanra már lapos lett, már nincs meg az újdonság varázsa, mint a második, harmadik résznél.

Na de, lépjünk vissza egy kicsit az időben. Az egész ott kezdődött, hogy Bella,,esetlen” Swan Forksba költözött és megismerkedett Edward ,,titokzatos vega vámpír” Cullennel (Robert Pattinson) és rögtön egymásba szerettek. És ennyi. Persze megkaptuk még Jacob,,tesztoszteron vérfarkas” Blacket is, na meg a szerelmi háromszöget, de ezt kétlem, hogy bárkinek el kellene mondanom.  ( Aki mégsem ismeri a sztorit, az ne is olvassa tovább. Amúgy is, miért kezdte el? :S) Szóval ugorjuk a 4. rész végére ahol, Bella (Kristen Stewart) megszülte egyetlen gyermekét, Renesmeét majd majdnem elvérzett, annyi morfiumot kapott, ami egy elefántot is kiütött volna, végül vámpír méreg hatására hosszas átalakulásba kezdett (ami szerintem a film egyik legjobb része volt, hála a zenének és a flash back képeknek) és kinyitotta vörös szemeit.  Vége főcím! (Annak, aki kiment a moziból, mert aki maradt még a Volturit is láthatta egy perc erejéig, mintegy felvezetve a következő részt.)

Innen fog kezdődni az utolsó film, már ha a trailerből következtetni lehet (és miért ne lehetne?!). Megszületett Bella,,csillogó” Cullen, aki egyik hegyről a másikra ugrálva vadássza le a pumákat, és végre boldog. Nem elkeseredett, nincs az arcán az az én- szegény-szerencsétlen bamba kifejezés, hanem mosolyog. Hah, jó vicc volt, tartott is az előzetes 45. másodpercéig, ahol feltűnnek a vámpír ősatyák és háborút hirdetnek. Erre Cullenék minden hirtelen ugrasztható vérszívót összeszednek, maguk mellé állítják a mutáns farkasokat is, és üsd-vágd-nem anyád típusú küzdelembe bocsátkoznak a 100 fős olasz vámpírhadsereggel. (Aki olvasta a könyvet, tudhatja, hogy fizikai harc, ha van is, elenyésző, mert Bella egyetlen értelmes képessége megvédi őket. Aki meg nem olvasta nagyon fogja élvezni, ahogy a mi kis esetlen főhősnőnk arcba rúg egy gonosz vámpírt.)

Az előzetes alapján igazából ennyi a történet. Bár azt még ki kell emelnem, hogy a Renesmeét játszó színésznő, Mackenzie Foy gyönyörű gyerek, bár azt mondják ez a számítógépeknek köszönhető.

Összefoglalva a film, kinek ezért, kinek azért, de várós. Premier: november 16, addig meg nézzük a trailert (kettő is van).

Sarah Dessen: Figyelj rám!

Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca…
Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól.
Aztán egy újabarátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából. De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának.

 

Amiért imádtam? Owen. Számomra az ő karaktere volt az aki, letehetetlené tette a könyvet. (Mind a háromszor. :D)  De kezdjük az elején, vagyis Annabellel. 

Annabel Greene egy "tipikus" amerikai család legkisebbik leánya, két nővére van. Anyagi problémáktól mentes családban él, de ugye itt is előfordulhatnak más jellegű problémák.
A lányok fantasztikusnak mondható modellkarriert futottak be, de az már hamar kiderül, hogy ezt az édesanyjuk élvezi a legjobban és Annabell a legkevésbé. Aztán egy bulin minden megváltozik és Annabell népszerűből kirekesztetté válik. És itt jön a képbe Owen, akiről sokan azt mondják a suliban, hogy tipikus rossz fiú, de nem az. Ez sablon is lehetne, mégis annyival több amit a srác megtanít, annyira szeretnénk, hogy kilépjen a lapokról és Owen itt legyen mellettünk és üvöltesse a Led Zeppelint, hogy ez szinte élővé teszi. Ezt a könyvet olvasni kell! És figyelni kell közben! 

 

Jay Asher: 13 okom volt

Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket Hannah Baker - osztálytársa és titkos szerelme - készített, aki két héttel korábban öngyilkosságot követett el. Hannah elmondja, hogy tizenhárom oka volt annak, hogy úgy döntött, véget vet az életének. Clay az egyik. Ha meghallgatja a kazettákat, megtudja, miért. Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról - az igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.

„Helló, Fiúk, Lányok! Itt Hannah Baker, élőben és sztereóban.
Nincs visszatérés. Nincs ráadás. És ez alkalommal abszolút nincsenek kívánságok.
Remélem, készen állsz, mert most elmesélem neked az életemet. Pontosabban azt, hogy miért lett vége. És ha ezeket a kazettákat hallgatod, te vagy az egyik oka.”

 

Hogy mi fogott meg a könyvben először? Egyértelmű, hogy a borító. Bár mostanában a kiadók igyekeznek, a legmegkapóbb előlapokat elkészíteni, engem mégis ez az egy ragadott meg, úgyis mondhatnám szerelem volt első látásra. Aztán elolvastam a fülszöveget és azt hiszem végül mégis ez döntötte el, hogy én ezt a könyvet el szeretném olvasni. A regény legjobb része szerintem a kazettás ötlet, és az, hogy az ember nem vár happy endet. Hannah öngyilkos lett. (Ezt már azelőtt megtudjuk, hogy kinyitnánk a könyvet.) És erre tizenhárom oka volt. Halála előtt azonban kazettára rögzíti, hogy kiknek a tettei vezették idáig. És a felvételeket elküldi az érintetteknek.

,,Két szabály van. Végig kell hallgatni a kazettákat, és utána tovább kell küldeni."

Amikor Clay megkapja a kazettákat, nem tudja, ő hányadik a sorban. És fogalma sincs, mi olyat tett, ami arra késztette Hannah, hogy megváljon az életétől. Párhuzamosan olvashatjuk Hannah monológját, és azt, ahogyan Clay erre reagál.Tehát nagyon kell figyelni, mert akár soronként is változik a mesélő szemszöge, így egyszerre két személy érzéseibe éljük bele magunkat.

Ami engem a legjobban megdöbbentett, hogy bár 13 okot vártam, 13 olyan okot amiért Hannah feladta, nem kaptam meg. Mert Hannah-t meg lehetett volna menteni. Ha nem ilyen gyenge, ha nem hagyja, hogy a 3-4. ok környékén kifolyjon a keze közül az élete, Hannah élne. De aztán rájöttem. A lány nem gyenge volt, egyszerűen az a típus volt, aki nem tud segítséget kérni, de ha nem kap segítséget, feladja.  Egy dolgot biztos tanulhatunk a kötetből: akármit teszünk (és néha, ha nem csinálunk semmit, akkor azzal tettünk valamit), az hatással lehet valaki más életére.