"Nagyon kevésen múlott, hogy ne másként történjen minden."
(első mondat)
Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye
nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves
Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New
York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet
Londonban tartanak, ráadásul a leendőmostohaanyjával még sohasem
találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes
srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a
18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az
elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a
második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy
órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem
akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé
Ed Sheeran angol származású énekes és dalszövegíró. 2005 óta
folyamatosan jelentet meg dalokat, illetve EP lemezeket, ám az igazi
áttörést The A Team dala hozta meg, mely egyben első videoklipje is
volt.
Azóta piacra dobra debütáló albumát, mely a + (Plus) címet kapta,
valamint olyan sztárokkal dolgozott már együtt, mint Taylor Swift,
Wretch 32, vagy Wiley.
Sikereinek titka elgondolkodtató dalszövegei és finom, laza stílusa.
És igen, ez
a nap is eljött! Vége lesz. Vagyis megjelenik a Twilight Saga utolsó része is. Van,
aki erre úgy reagál, hogy ezt is túléltünk, ez a láz is lecsengett, vagy ha még
nem is pár hónap és lefog. Van viszont olyan is, aki visszaszámolja a napokat,
november 16.-ig. Aztán itt vagyunk persze mi is. Azok, akik várják is meg nem
is, mert persze végignéztünk 4 részt, akkor legyen meg az 5. is, de valahogy
mostanra már lapos lett, már nincs meg az újdonság varázsa, mint a második,
harmadik résznél.
Na de, lépjünk
vissza egy kicsit az időben. Az egész ott kezdődött, hogy Bella,,esetlen” Swan
Forksba költözött és megismerkedett Edward ,,titokzatos vega vámpír” Cullennel (Robert Pattinson)
és rögtön egymásba szerettek. És ennyi. Persze megkaptuk még Jacob,,tesztoszteron
vérfarkas” Blacket is, na meg a szerelmi háromszöget, de ezt kétlem, hogy
bárkinek el kellene mondanom. ( Aki
mégsem ismeri a sztorit, az ne is olvassa tovább. Amúgy is, miért kezdte el?
:S) Szóval ugorjuk a 4. rész végére ahol, Bella (Kristen Stewart) megszülte
egyetlen gyermekét, Renesmeét majd majdnem elvérzett, annyi morfiumot kapott,
ami egy elefántot is kiütött volna, végül vámpír méreg hatására hosszas
átalakulásba kezdett (ami szerintem a film egyik legjobb része volt, hála a
zenének és a flash back képeknek) és kinyitotta vörös szemeit. Vége főcím! (Annak, aki kiment a moziból, mert
aki maradt még a Volturit is láthatta egy perc erejéig, mintegy felvezetve a
következő részt.)
Innen fog
kezdődni az utolsó film, már ha a trailerből következtetni lehet (és miért ne
lehetne?!). Megszületett Bella,,csillogó” Cullen, aki egyik hegyről a másikra
ugrálva vadássza le a pumákat, és végre boldog. Nem elkeseredett, nincs az
arcán az az én- szegény-szerencsétlen bamba kifejezés, hanem mosolyog. Hah, jó
vicc volt, tartott is az előzetes 45. másodpercéig, ahol feltűnnek a vámpír
ősatyák és háborút hirdetnek. Erre Cullenék minden hirtelen ugrasztható vérszívót
összeszednek, maguk mellé állítják a mutáns farkasokat is, és üsd-vágd-nem
anyád típusú küzdelembe bocsátkoznak a 100 fős olasz vámpírhadsereggel. (Aki
olvasta a könyvet, tudhatja, hogy fizikai harc, ha van is, elenyésző, mert Bella
egyetlen értelmes képessége megvédi őket. Aki meg nem olvasta nagyon fogja
élvezni, ahogy a mi kis esetlen főhősnőnk arcba rúg egy gonosz vámpírt.)
Az előzetes
alapján igazából ennyi a történet. Bár azt még ki kell emelnem, hogy a Renesmeét
játszó színésznő, Mackenzie Foy gyönyörű gyerek, bár azt mondják ez a
számítógépeknek köszönhető.
Összefoglalva
a film, kinek ezért, kinek azért, de várós. Premier: november 16, addig meg
nézzük a trailert (kettő is van).
Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy
lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli
leghelyesebb sráca… Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz,
melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már
kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője
ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát
igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba
költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és
súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány,
csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi
lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van
mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a
problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy
elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő
anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól. Aztán egy
újabarátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos
iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod.
Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy
dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a
fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából.
De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a
nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának.
Amiért imádtam? Owen. Számomra az ő karaktere volt az aki, letehetetlené tette a könyvet. (Mind a háromszor. :D) De kezdjük az elején, vagyis Annabellel.
Annabel Greene egy "tipikus" amerikai család legkisebbik leánya, két
nővére van. Anyagi problémáktól mentes családban él, de ugye itt is
előfordulhatnak más jellegű problémák. A lányok fantasztikusnak
mondható modellkarriert futottak be, de az már hamar kiderül, hogy ezt
az édesanyjuk élvezi a legjobban és Annabell a legkevésbé. Aztán egy bulin minden megváltozik és Annabell népszerűből kirekesztetté válik. És itt jön a képbe Owen, akiről sokan azt mondják a suliban, hogy tipikus rossz fiú, de nem az. Ez sablon is lehetne, mégis annyival több amit a srác megtanít, annyira szeretnénk, hogy kilépjen a lapokról és Owen itt legyen mellettünk és üvöltesse a Led Zeppelint, hogy ez szinte élővé teszi. Ezt a könyvet olvasni kell! És figyelni kell közben!
Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös
csomagot talál a verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára
bukkan, amiket Hannah Baker - osztálytársa és titkos szerelme - készített, aki
két héttel korábban öngyilkosságot követett el. Hannah elmondja, hogy
tizenhárom oka volt annak, hogy úgy döntött, véget vet az életének. Clay az
egyik. Ha meghallgatja a kazettákat, megtudja, miért. Clay egész éjszaka
ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány
fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról - az igazságot, amivel soha
nem akart szembenézni.
„Helló,
Fiúk, Lányok! Itt Hannah Baker, élőben és sztereóban.
Nincs visszatérés. Nincs ráadás. És ez alkalommal abszolút nincsenek kívánságok.
Remélem, készen állsz, mert most elmesélem neked az életemet. Pontosabban azt,
hogy miért lett vége. És ha ezeket a kazettákat hallgatod, te vagy az egyik
oka.”
Hogy mi fogott meg a könyvben először?
Egyértelmű, hogy a borító. Bár mostanában a kiadók igyekeznek, a legmegkapóbb
előlapokat elkészíteni, engem mégis ez az egy ragadott meg, úgyis mondhatnám
szerelem volt első látásra. Aztán elolvastam a fülszöveget és azt hiszem végül
mégis ez döntötte el, hogy én ezt a könyvet el szeretném olvasni. A regény legjobb
része szerintem a kazettás ötlet, és az, hogy az ember nem vár happy endet.
Hannah öngyilkos lett. (Ezt már azelőtt megtudjuk, hogy kinyitnánk a könyvet.) És erre tizenhárom oka volt. Halála előtt azonban kazettára rögzíti, hogy
kiknek a tettei vezették idáig. És a felvételeket elküldi az érintetteknek.
,,Két szabály van. Végig kell hallgatni a kazettákat, és utána tovább kell
küldeni."
Amikor Clay megkapja a
kazettákat, nem tudja, ő hányadik a sorban. És fogalma sincs, mi olyat tett,
ami arra késztette Hannah, hogy megváljon az életétől. Párhuzamosan olvashatjuk
Hannah monológját, és azt, ahogyan Clay erre reagál.Tehát nagyon kell figyelni,
mert akár soronként is változik a mesélő szemszöge, így egyszerre két személy
érzéseibe éljük bele magunkat.
Ami engem a legjobban
megdöbbentett, hogy bár 13 okot vártam, 13 olyan okot amiért Hannah feladta,
nem kaptam meg. Mert Hannah-t meg lehetett volna menteni. Ha nem ilyen gyenge,
ha nem hagyja, hogy a 3-4. ok környékén kifolyjon a keze közül az élete, Hannah
élne. De aztán rájöttem. A lány nem gyenge volt, egyszerűen az a típus volt,
aki nem tud segítséget kérni, de ha nem kap segítséget, feladja.Egy dolgot biztos tanulhatunk a kötetből:
akármit teszünk (és néha, ha nem csinálunk semmit, akkor azzal tettünk
valamit), az hatással lehet valaki más életére.